Hetvenes évek után kilencvenesek, annak is az eleje.

Személyes megjegyzésekben idáig szűkölködött a blog, ez a post azonban többé-kevésbé ezekből fog állni. Nem szeretem a brutálisan elfogult kritikusokat, mert képtelenek elszakadni attól, hogy valakit személyesen kedvelnek-e vagy sem, nem tudják kimondani a szarról, hogy szar, csak azért mert azt az ő lieblingjük követte el, szóval értitek.

De Björkről nem tudok nem elfogultan beszélni, egyszerűen lehetetlen. Björk nekem az ÉNEKESNŐ. Mikor először megláttam, nem bírtam elviselni, idegesített a 'Human Behaviour' affektálóstul, mackóstul, mindenestül. Aztán jött ez a klip (Venus As A Boy) és kezdtem rájönni, hogy Guđmundsdóttir kisasszony igenis tud valamit. A 'Big Time Sensuality' fekete-fehér ámokutó-ugrabugrálása már nagyon pozitív érzelmeket keltett bennem, majd 1994 valamelyik hűvös estéjén az MTV leadta az Unplugged sorozat aktuális darabját, Björkkel a főszerepben. Azóta vagyok über-fanatikus Björk-követő, elfogultságom azóta áll fent, sziklaszilárdan.

Most a 'Venus As A Boy' kitárgyalása következne, de ömlengés lesz helyette. Mondhatnám, hogy Sophie Müllertől milyen ügyes volt, hogy a tojássütés amúgy csöppet sem izgalmas műveletét Olümposzi magasságokba helyezte, hogy milyen okosan-visszafogottan van fényképezve az egész klip, de inkább azt mondom, hogy ez a kis celluloid-mű annyira elképesztően aranyos, hogy azt fokozni nem nagyon lehet. Minden együtt van, nagyon kedves zene, egy tündéri énekesnő, és egy hiper(vagy inkább hyper-)bájos storyboard. Csak épp a negédesség, a csöpögősség, az hiányzik belőle teljesen és éppen ettől lesz időtlenül szerethető darab. A klip közepe felé van az a bizonyos leguán-jelenet, a Björkre oly jellemző bizarrság tehát itt is megjelenik, de pontosan abban a formában, ahogy azt ez a klip megkívánja, tehát még a bizarrság is bájosságba csap át.

Minden valamirevaló Björk Top10-ben benne szokott lenni, valószínűleg a többi Björk-fan is érzi ezt a semmihez nem fogható bájt, ami csak úgy árad a 'Venus As A Boy'-ból.

Állítólag egy könyv (Georges Bataille: Story Of The Eye) inspirálta a sztorit, de még nem sikerült elolvasni, pedig tényleg kíváncsi lennék rá.

Hál'Istennek ezt a klipet meg lehet szerezni, rajta van a 'Volumen' DVD első és második, kibővített kiadásán is.