Következzék a Népek Nagy Segítője és Barátja, Bono és csapata vakvágány-korszakának egyik lenyomata, 1988-ból.


Bono, mielőtt szánalmas, önismétlő bohóccá és irritáló közszereplővé fokozta le magát, egy kitűnő karizmatikus rockénekes volt, aki a U2-val számtalan nagyszerű albumot és dalt készített, úgy az 1997-es 'Pop' albumig bezárólag. Volt egy különösen izgalmas időszakuk, jelesül az 1988-89-es éra, amit a legtöbb U2-kutató forrás hajlamos megtévelyedésnek, tévútnak gondolni, nekem azonban ez a periódus, a 'Rattle and Hum' album korszaka az elsőszámú favoritom. Az idegesítően szájbarágós, agyonhájpolt 'The Joshua Tree' mondanivalója itt ért be igazán, a zenei gyökerek feltárása semmihez sem hasonlítható kreatív vízözönt indított el az együttesben, aminek az eredménye a 'Rattle and Hum' lett, egy hiba nélküli, tökéletes album.

Rossz megitélésének elsőszámú oka, hogy ugyanilyen címmel készítettek egy meglehetősen furcsa hangulatú dokumentumfilmet, amely gyér fogadtatásra lelt a mozikban, és a U2-rajongókon kívül mások nem is tudtak mit kezdeni vele. Lehet, hogy a rendező, Phil Joanou sem tudta, hogy miről is szeretne filmet forgatni és ez a tanácstalanság az, amit azóta rávetítettek az egész korszakra és a lemez összes dalára is.

Nem véletlen tehát, hogy a 'Rattle and Hum'-kislemezeknek (és a hozzá készült videóknak) szinte semmi közük nincs a filmhez, attól függetlenül készültek. Az elsőt, amit a 'Desire' című remek Bo Diddley-alapokon nyugvó számhoz forgattak, Richard Lowenstein, az INXS házirendezője készítette.

Célja elsősorban a dal szövegének interpretálása, a 'The Joshua Tree' cowboykalapos, bőrmellényes imágójának folytatásával, kiteljesítésével. Bono utcai blues-harcos, aki a dalban meg is említett 'vörös gitárjával' küzd az igazságért, szerelemért, a többi tag pedig csendben asszisztál mindehhez. Lowenstein e mellett a dal ritmusára különböző képeket kever hiradókból, tévésorozatokból, a U2 new york-i lófrálásaiból (mozi előtt, jósnőnél, szupermarketben, stb.). Mintha az egy évvel korábbi 'Still Haven't Found What I'm Looking For' klipjét látnánk újra, feszesebb vágásban...és egy mélyen, a klip legbelső rétegeiben megbúvó, nyomasztó vákuum-hangulattal kiegészítve. A közértben ugyanis sánták vánszorognak, az utcákon koldusok, szerencsétlenek láthatók, a klip gyanúsan sokat időzik egy közlekedési rendőrön, a tagok pedig mintha elvesznének ebben a rengetegben.

Ilyen képi kulisszák között nem csoda, ha az egész szám hangvétele megváltozik, hiába szól a dal maga a vágyról, a végső szájharmonikaszóló inkább tűnik vészjósló vijjogásnak, mint a szabad lélek szárnyalásának.

Látszólag egy egyszerű promó csupán, de a 'Desire' rendelkezik egy második réteggel is, érdemes lehámozni róla a felesleget. Hivatalosan a 'U218 - The Videos' DVD-n és a 'The Best of 1980-1990' c. VHS-en lehet beszerezni.