Nagy súly nyomja vállaimat.

Ez az írás ugyanis nem egy egyszerű post, hanem az első hosszabb, magyar nyelven írt szöveg, melyben a new york-i énekes-gitáros dalszerző Garland Jeffreys kapja a főszerepet. Ennyire nem ismerik őt errefelé, pedig nem tudják, mit veszítenek, Garland ugyanis az elmúlt 30 év legjobb szólóartisztja szerény véleményem szerint.

Ez erős kijelentés, de megpróbálom megmagyarázni. Garland Jeffreys megtestesíti az amerikai olvasztótégelyt, magába szívja az összes USA-t radikálisan átalakító kultúrát, kimazsolázza mindből, ami jó és ebből hoz össze valamit, ami csak és kizárólag rá jellemző és senki nem is tudná utánozni. Nem is tehetett nagyon mást. Puerto ricói/fekete anya, new york-i félvér apa, rendkívül kevert családi háttér, adta magát, hogy zenéjében is minden mindennel keveredjen. Csak hogy hiába adott ki összesen 11 lemezt, nem fedezték fel igazán soha. Úgy van a pályán már lassan 40 éve, hogy kétszer bírt komolyabban slágerlista közelébe érni, a legtöbben mind a mai napig két számról ismerik (ha ismerik), a 'Matador' című giccs- és mázmentes latin hangulatú számról, és az 1992 elején kiadott 'Hail Hail Rock 'N Roll'-ról, amely pop, reggae, soul, r&b, de leginkább Garland Jeffreys, mindenestül.

És hogy mi tette őt (legalábbis az én szememben) a legnagyobbá? Nem ragadt le egyetlen stílusnál sem, folyamatosan meg tudott újulni, de úgy, hogy közben nem vesztette el a hitelességét sem, mindig megmaradt annak, ami, egy dalnoknak, valahonnan Brooklynból, aki előadja a saját történetét. És persze örök hálám azért is, hogy ajtót nyitott sok egyéb műfajra, amelyeket korábban nem igazán fogadtam volna be, gondolok itt elsősorban a reggae-re és a blues-ra. És persze mindenekelőtt a dalok maguk. Mintha egy képzeletbeli film betétdalai lennének, amelybe rögvest bele tudom helyezni magam, ami meglepő, hiszen se fekete, sem puerto ricói nem vagyok.

Garland egyik folyamatosan, lemezről lemezre visszatérő témája a hétköznapi rasszizmus és annak megnyilvánulásai. 1992-ben egy egész albumot szentelt ennek a témának, ez lett a 'Don't Call Me Buckwheat', amelyen kis kihagyásokkal 8 évig dolgozott. Megjelenése után Európában meg is érkezett a Garland által régóta várt siker, eladtak belőle majd' félmillió példányt, a 'Hail Hail Rock 'N Roll' című szám pedig minden félórában felcsendült az MTV-n éppúgy, mint a rádiókban.

Vizsgálatunk tárgya azonban most nem ez, hanem az album második kislemeze, a 'The Answer'. Ez a szám nagyban különbözik Garland korábbi felvételeitől, ugyanis nem találunk benne sem soul, sem reggae sem blues elemeket, csak hideg basszus-szólamokat, szintetizátort és himnikus zongora-riffeket. A 'Buckwheat' album számai többé-kevésbé konkrét dolgokról szólnak (sztereotipizálás, Malcolm X, magányosság, stb.), a 'The Answer' azonban univerzális, általános érvényű szám - ezt sugallja a cím is. A hozzá készült videoklip ezt az általánosságot ötvözi személyes vonatkozásokkal, egy zseniális ötlet segítségével. A klip rendezője ezidáig ismeretlen, jelenleg személyesen Garlandtól próbálom megtudakolni a kilétét.

Egy szeméttel teleszórt helyiségben vagyunk, ahol egy széles fénycsóva alatt találjuk Garlandot - két orvos társaságában, akik kétoldalról őrzik. Garland egy 'Hail Hail' feliratú baseball-sapkát visel (utalásként az előző kislemezre), ami azonban hamar lekerül róla, fejére pedig e helyett hideg rögzítőpántokat tesz a két orvos.

Nyilvánvaló, hogy mire készülnek, a kelléktárból rövidesen előkerül egy fúrógép - pár másodperc múlva pedig megkezdődik a beavatkozás. A fúró berregni kezd, munkáját egy lézersugár folytatja, a kesztűs kezek leemelik Garland fél-koponyáját, ami alatt a várt agytekervények helyett egy bűzös WC-csésze jelenik meg.

Az orvosok nem hezitálnak, mélyen belenyúlnak az üregbe, ahonnan egy whiskysüveg, majd még egy és még egy kerül elő. Folyamatosan szedik ki a vadabbnál vadabb dolgokat, vasláncot, egy 'victim' feliratú medált, újságpapírt, egy jókora mordályt, a Ku-Klux-Klán fehér csuklyáját, heroinos fecskendőket. Garland mindeközben meg se mukkan, folyamatosan énekli a számot. Az orvosok közben egy vezetékkötegre bukkannak a fejüregben (talán az 'előítélet-program' áramellátását biztosítja), ezt azonban nem tudják olyan simán eltávolítani, ugyanis egy kéz nyúlik ki a tátongó ürességből és erősen markolja a köteget, az orvosoknak azért megveszített munka után sikerül kiszedjék ezt is, a műtét rombolás.része ezzel befejeződött.

A legfontosabb azonban még hátravan: egy lágy fénnyel derengő emberi agyvelőt emelnek magasba az orvosok, hogy egy színpadias mozdulattal elhelyezzék Garland immár káros gondolatoktól megtisztított koponyaüregében. A zöldruhások az eredeti állapot visszaállítása érdekében a mágiát hívják segítségül, Garland felső koponyáját csillogó porból varázsolják vissza. Aztán a helyszín is átalakul, Garlandon újra baseballsapka (ezúttal 'The Answer' felirattal), az orvosok pedig maszjukat levéve családtagokká alakulnak, akik boldogan üdvözlik Garland visszatérését a gondolkodó emberek közé.

Amilyen egyszerűen hangzik, olyan brilliáns ez a klip, frissnek és ropogósnak hat 15 éves kora ellenére (biztos nem bagóért készült), és nem utolsó sorban többet ér minden unalmas, izzadságszagú tolerancia-kampányfilmnél. Szájbarágás helyett csak annyit sugall: gondolkozz. A többi már magától is menni fog.

Mióta videoklipeket gyűjtök, egyetlen darab sem volt, aminek a megszerzése olyan energiabefektetést igényelt volna, mint a 'The Answer'-é. Konkrétan két és fél év folymatos kutatómunkája áll mögötte, mert semmilyen formában, soha nem került kiadásra, és a Youtube-on is csak nagyon sokára jelent meg, többszöri könyörgések, levélváltások eredményeképpen.  A klip jelenleg kizárólag innen érhető el, bátorítok minden érdeklődőt a keepvid.com látogatására, ennek segítségével le is tölthető a mű.