Ismét 94-ből, hosszú cím, hosszú szám, hosszú klip.

Meat Loaf-ot divatos szidni. Elavultnak, dagályosnak tartják stílusát, a dalaiban meglévő túlontúlcsorduló érzelmeket, a színpadias, operaszerű kiállást, egész pop-Pavarottiságát, amellyel már a hetvenes évek óta szórakoztat bennünket, hol több, hol kevesebb sikerrel. Pedig nem kéne.

Amikor ez a klip készült, Marvin Lee Aday (ez az igazi neve) csillaga igen magasan volt, köszönhetően a hetvenes évekbeli bombasiker 'Bat Out Of Hell' album folytatásának, a 'Bat Out Of Hell II-Back Into Hell'-nek, és az I'd Do Anything For Love (But I Won't Do That) című, falikútból is zubogó gigaslágernek. Okosan választotta meg a második kislemezdalt is (Rock 'N Roll Dreams Come Through - a klipben az ifjú Angelina Jolie-t láthatjuk), a harmadikat (jelen vizsgálatunk tárgya) azonban annál kevésbé.

Meat ugyanis itt igencsak eltávolodott a számait szinte kizárólagosan jellemző szerelmes hőstenor-szoftmetáltól, a hangvétel ugyan megmaradt, csak a téma lett nagyon más, ezúttal Meat-Marvin személyes története került bemutatásra, minden dicsfénytől mentesen, lecsupaszítva. Nem is lett siker szinte egyáltalán, a listákon csak a negyvenvalahanyadik helyet sikerült megkaparintania, karrierje pedig jócskán döccent egyet lefelé - érdemtelenül, mert talán a legjobb klipjét (és dalát) sikerült összehoznia.

A 'Bat Out Of Hell II' videóit (igazi szuperprodukcióhoz méltóan) mind Michael Bay jegyezte, még a számára világsikert hozó 'Bad Boys' mozifilm előtt, de nála jobb választás igazából nem is lehetett volna, a Meat Loaf-i hangbéli teatralitáshoz kiváló képi kulisszát nyújtanak Bay grandiózus képsorai.

A klip egy visszaemlékezés krónikája, Meat Loaf újra bejárja gyermek- és ifjúkora helyszíneit, az akkori események pedig megelevenednek, a szereplők pedig néha szó szerint materializálódnak.

A klipben megemlítésre kerülő emlékek nem éppen pozitívak, az első rögvest egy gyerekkori jóbarát elvesztését mutatja be. Meat játszópajtásával együtt egy repülőtér közvetlen közelében nő fel, de a nála pár évvel idősebbnek tűnő haver a kelleténél jobban érdeklődik a repülő masinák iránt, ami tragédiába torkollik, mivel a pilótasághoz a botkormány felfelé tolásán kívül másfajta tudományok is szükségeltetnének, ám ez hiányzik, így a gép egy bátortalan felszállást követően a földbe csapódik.

Itt jegyezném meg, hogy a repülőtér tulajdonosa szerepében maga Robert Patrick (vagyis a T1000 prototípus) brillírozik.

A klipben végig jelenlévő hirtelen előbukkanó múltbéli szereplők először az elhunyt barát temetésén jelennek meg, Meat klipbéli ifjú megszemélyesítője itt pillantja meg újra a kétfedelű gépet, amely a maga teljes valóságában mutatkozik meg, majd eltűnik, hiszen csak látomás volt.

A következő emlékfoszlány a nem túl boldog gyerekkor további kemény aspektusára közelít: az alkoholista apa-figurára, akit egy kellőképpen visszataszító malac-szerű színész személyesít meg. Természetesen ügyelni kellett a dal szövegében konkrétan megjelenő bántalmazás kellően árnyalt képi ábrázolására, Bay erre egy kissé egyoldalú baseball-meccset talált a legalkalmasabbnak, jól is tette.

Ezután újabb látomások, a mai Meat Loaf kelti újra képzeletben az alakokat, majd egy újabb emléket derít fel, ami jóval vidámabb az előzőeknél: az első szerelemét. Ezt az ifjú karakter egy nála jóval idősebb hölgy karjaiban találja meg, Bay kellően bombasztikus színekkel, de azért kendőzötten mutatja be az 'autósszex' jelenetet, ezután azonban következik a klip talán legeredetibb húzása: a végső leszámolás a múlttal.

Amint útja végéhez közeledik, Meat újra megpillantja régen halott barátját, amint első és utolsó repülőútjára indul, az útszéli roncsok egyikében pedig a barátnő tűnik fel (az apa-vonalat most hanyagoljuk), Meat-Marvin pedig azt teszi, amit tennie kell: még egyszer, utoljára elköszön tőlük, hogy végre nyugalmat lelhessen az ő háborgó lelke.

Annak ellenére, hogy mindezt közel nyolc percen keresztül taglalja, a klip meglehetősen egyszerű, leginkább az apró részletek, és főleg az utolsó rész szívfájdítóan gyönyörő fényképezése az, ami miatt ez a klip nálam a legnagyobbak közé került.

Aki szeretné megszerezni, az a 'Bat Out O Hell II' tavaly év végén kiadott speciális kiadásának DVD-mellékletén keresse.

 

Szerző: Kepkocka  2007.08.03. 16:40 Szólj hozzá!

Címkék: 1994 the in michael meat view loaf objects rear mirror bay

A bejegyzés trackback címe:

https://zenelokepkockak.blog.hu/api/trackback/id/tr28131587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása