Hosszú volt a szünet, de hát a nyár a szerzőt sem kíméli. Most igyekszem visszatérni a gyakrabbi publikáláshoz, remélem a tisztelt Olvasó pedig az olvasáshoz, és a kommentáláshoz (utóbbira külön felhívnám a figyelmet).

Az REM az nem más, mint a 'Losing My Religion', vagy az 'Everybody Hurts', szól az általános vélekedés. Pedig nem is.

A kezdetben az IRS minikiadónál lévő, majd a 'Document' c. lemezzel bankot robbantó  athensi csoport 1992-es 'Automatic For The People' ontotta magából a slágereket, amelyeket az MTV is elég szép számban játszott, de az 'Everybody Hurts' kivételével nem hagytak igazán maradandó nyomot. különösen mostoha helyzete volt az említett 'Everybody Hurts'-öt követő 'Nightswimming'-nek, aminek különösen rövid sláger-ciklusa volt, bejutott ugan a TOP 40-be, de a felső szekciókba már nem szerzett beutalót.

kár, pedig a 'Nightswimming' talán Michael Stipe-ék legszebb dala. Lassú, melankolikus, dobokat egyáltalán nem hallunk benne, a zongora irányít, amit később vonósok kísérnek. Kakukktojás ez a szám a zenekar életművében, és ugyanilyen szokatlan a számhoz készített videoklip is, melyet Jem Cohen jegyez.

A klip igazából nem szeretne mást, mint a dal hangulatának tökéletes visszaadását. Ez maradéktalanul sikerül is neki, annak ellenére, hogy a nagyon konkrét éjszakai úszást ábrázoló jelenetek mellett hangsúlyt kapnak olyan képsorok is, amelyeknek a címhez és a számhoz semmi közük sincs, mégis kiválóan egészítik ki a hallottakat.

Egy bevásárlóközpont zárásának bemutatása teszi ki a klip egész kezdő szakaszát, gyönyörűen mutatva be, ahogy a környék 'álomba merül'. A beállításoknak, a színeknek köszönhetően mintha az épületek, tárgyak is önálló személyiséggel rendelkeznének, akik most az egész napi fársztó rendelkezésre állás után nyugovóra térnének, hogy aztán másnap előről kezdhessenek mindent. Minden csendes, a pénzváltó, a benzinkút, az útkereszteződés, egy kis csoport aktív csupán, akik az éj leple alatt készülnek egyet úszni valahol (hogy hol az nem derül ki, látunk ugyan egy medencét, de nem valószínű, hogy ott játszódik a tömeges úszkálást bemutató jelenet). A klip hátralévő részét ezután a kis csapat úszkálása tölti ki, ruhadarabok csúsznak le, a vízálló kamera ékjszakai módban veszi az eseményeket, a sejtelmes zöld színek mintha hínárok lennének, amint lassan a szereplők köré tekerednek. Aztán a móka véget ér, a szereplők magukra kapkodják ruháikat és megoindulnak vissza a város felé, amely még éji álmát alussza.

Jem Cohent nagyon megragadta ez az első látásra semmitmondó sztori, és készített egy Extended verziót is a klipből, amely közel tízperces lett. Ebben a változatban még a zenés részek előtt az úszkáló csapat tagjai beszélnek magvas dolgokat, aztán úgy az ötödik perctől a rendes klip folytatódik tovább.

Hál'Istennek ezt a hosszú változatot vették alapul a klipográfia kiadásánál is, mind a 'Parallel' című 1995-ben megjelent, mind a 2003-as 'In View - The Best Of 1988-2003' című kiadványon ez található meg. Amerikában ez utóbbi korongból kiadtak egy 'clean' változatot is, ezen a TV-ben is sugárzott rövid változat látható (a link is erre mutat).