Madonna a pop univerzális nagy kaméleonjainak egyike. Mindig úgy változik, ahogyan épp kell, divathullámokat épít és rombol le, hírnevet ad és vesz el, egyszóval kikerülhetetlen jelenség.


Neve sokáig a 'mainstream' egyértelmű szimbóluma volt, az ún. igényes zenék kedvelői csak suba alatt hallgatták Madonna Louise Veronica Ciccone albumait (de ott nagyon is) aztán 1997-ben kiadta a 'Ray Of Light' albumot és hirtelen minden megváltozott.
Már az eggyel korábbi 'Bedtime Stories' is tartalmazott egyet-mást (a címadó dal, ugye), de valójában tényleg a Ray Of Light volt az, ahol a régen várt nagyon mainstream-underground egyesülés végérvényesen is megtörtént.

Vizuális téren Madonnának sosem volt oka panaszra, mindig tudta, hogy kik vegyék körül, a 'Ray Of Light' korszakban azonban még a szokottnál is jobban érezte meg, hogy kihez is kellene fordulnia, ha biztosra akar menni videoklip-fronton. A bevezető kislemez 'Frozen' klipjét például Chris Cunningham jegyezte, a második single-hez pedig a svéd Jonas Åkerlundot kérte fel.

A 'Ray Of Light' igen mozgalmas klip. Ezt szó szerint kell érteni, mert végig felgyorsított jelenetekkel operál, egy nap eseményeit rögzíti szinte pontosan öt percben. Napfelkelte, reggeli készülődés, munkába rohanás, bevásárlás, edzés, hazamenés, majd felhőtlen szórakozás. Nehéz nem észrevenni az iróniát a képsorok között, holott Åkerlund csak egy egészen rövid kis jelenetben utal az egész addig látottak értelmetlenségére (a klip végén az egész Föld elkezd veszettül pörögni) . Mivel maga a szám is igen gyors, az egymás után igen sebesen érkező új információk nem érik felkészületlenül a nézőt, hamar fel lehet venni a záporozó képek ritmusát.

A rendező személyes kis dolgait is bevitte a klipbe, felesége ekkor volt várandós, és a kis Åkerlund ultrahangfelvételei is bekerültek a végleges változatba.



A klip végét kicsit elnagyoltnak érzem, a diszkós jelenetek szerintem a kelleténél nagyobb súllyal szerepelnek, az addigi képek elég sok élethelyzetet mutattak meg, a diszóban játszódó lezárás nincs igazán  összhangban a klip egészével.

És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy bármennyire bravúrosnak tűnik ez a klip, sajnos nem más, mint egy rendkívül ügyesen kivitelezett nyúlás.

A video ugyanis egy az egyben átveszi Godfrey Reggio 1983-as 'Koyaanisqatsi' című filmjének 'The Grid' jelenetét, ahol szinte pontosan ugyanezeket a kamerabeállításokat , ezeket a színeket, és ezeket a ritmusokat találjuk meg.

Lássuk csak:

Éjszakai vezetés a Ray Of Light-ban.

Éjszakai vezetés a Koyaanisqatsi-ban.

És ez tényleg csak egy hirtelen kiragadott kis részlet. A probléma igazából az, hogy Jonas Åkerlund sehol sem utalt rá, hogy ez a klip Godfrey 1983-as filmjének lenne a remake-e.

Ettől eltekintve azért tényleg egy remek videóról van szó, aki szeretné jó minőségben élvezni, annak a 'Video Collection 1992-1999' DVD-t tudom ajánlani, ott jelent meg hivatalosan is.
Szerző: Kepkocka  2007.08.04. 11:25 Szólj hozzá!

Címkék: 1998 of madonna jonas light ray åkerlund

A bejegyzés trackback címe:

https://zenelokepkockak.blog.hu/api/trackback/id/tr72132038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása